Horváth Csaba MTI OS közleményéből idézek:

Nem alkalmas városvezetőnek, olyan érzelmi, düh és gyűlölet vezérelte döntéseket hozna, amely mögött nem áll felkészültség.
Tarlós István számára is hasznos lenne tudni a következőket:

Az emlékművet egy nemzetközi zsűri választotta ki, amelynek többek közt tagja volt Dr. Hans Belting, a világhírű művészettörténész, az azóta sajnos elhunyt Körösényi Tamás, Munkácsy-díjas szobrászművész, a Képzőművészeti Egyetem tanszékvezető tanára, Lázár Antal a BME Építészmérnöki Karának dékánja, Jánosi Katalin festőművész, Nagy Imre unokája, de tárgyalási joggal tagja volt a  szakmai” zsűrinek Fónay Jenő, a POFOSZ alapító elnöke, az 1956-osok delegáltja, aki írásban méltatta a győztes pályaművet.
Tarlós István nyilván arról sem tud és lehet, hogy nem is érdekli, hogy az emlékművet a világ 20 legjobbnak ítélt emlékműve közé választották.
Azzal sincs tisztában, hogy az 1956-os Emlékbizottság elnöke, a néhai Kosáry Domokos professzor egyeztetést kezdeményezett 2006 tavaszán a politikai pártok vezetőivel, hogy 1956 ne legyen kampánytéma és az emlékmű se váljon azzá. Ezen a megbeszélésen minden akkori parlamenti párt vezetője részt vett, és ígéretet tett erre. Amennyiben Tarlós István több információt akar kapni a megbeszélésről, javaslom, forduljon főnökéhez, Orbán Viktor miniszterelnökhöz útmutatás végett, hátha a miniszterelnök szava visszatereli a helyes útra eltévelygő gondolatait.

Berlinben pár éve készült egy Holokauszt-emlékhely. Viták voltak róla, de amióta felépült, senki nem nevezi építési törmeléknek, cementpazarlásnak vagy kőbányának, pedig talán még elvontabb, mint az 56-os emlékmű. A betontömbök alatt információs központ található, lehet, hogy ott esztétikai útmutató is van.

Budapesten is van Holokauszt-emlékmű, a Cipők a Duna-parton. Ha úgy vesszük, ez sem az igazi, mert a nyilasok csak simán belelőtték a zsidókat a Dunába, nem vacakoltak cipőlevétellel. Ez a kép a Budapesti tavasz című filmből van, ami 1955-ben készült. Csak éppen azóta mém lett belőle. Azt hisszük, hogy értjük, mit ábrázol az emlékmű, és bár szó szerint véve tévedünk, de a lényeget tekintve nem.

Hagyjuk, hogy megdolgoztassák az agyunkat a köztéri alkotások. Nem kell minden szobornak és emlélkműnek olyan szájbarágósnak lennie, mint a kedvenc negatív példámnak, a veszprémi Melocco-kőangyalnak.