Kaptam egy levelet a minap, ami tele volt Orbán csodatételeivel. Köztük volt egy sor: Orbán Viktor egyszer mosolyt fakasztott Áder Jánosból. Erre Tarlós meg azt mondja, hogy neki remek a humora, mert volt, hogy tükörtojást tett valakinek a párnájára és olyan is volt, hogy vicces neveket kreált embereknek. Mit mondjak, szakadtam a kacagástól.

Meg az is szerinte a humor kategória, hogy pár éve azzal fenyegette meg az egyik képviselőtársát, hogy leveri a szemüvegét, és rá is tapos. (Ezt amúgy anno én írtam meg a régi blogon.) Nyilván a humor kategóriába tartozik a sunyi és a spekulatív jelző használata is, meg az erotikus férfimanökenezés is.

De a legcikibb nem az, hogy humor helyett csak anyázásra futotta neki, hanem hogy lövése sincs a kortárs művészetről, és erre még büszke is. Szerinte az 56-osok terén csak egy halom rozsdás ócskavas van. Én nem vagyok egy művészettörténész, inkább reálos vagyok, mint humán mentalitású, de ez az emlékmű pont nem a rozsdáról szól, hanem hogy a rozsdás individuális oszlopokból hogyan lesz egy tiszta, fényes, éles penge (aminek ráadásul 56°-os a nyílásszöge). És hogy hogyan lesz egy kupac kopott, csóró pesti srácból olyan erő, ami megrengeti a teljes keleti blokkot. Persze ennek a szobornak a láttán többet kell gondolkodni, mint mondjuk egy Melocco-szobor láttán, ami csak arra volt képes, hogy mészkőbe faragjon egy Radnóti-idézetet.