Továbbra sem sikerült rájönnöm, hogy mire jó a Twitter. Vagy, hogy kicsit píszíbb legyek, hogy mire jó a Twitter nekem. Vagy hogy precízebb legyek, rájöttem: semmire.
Írogatok ezzel szemben a Facebookra what's on your mind-okat. Ott legalább rájöttem, hogy mi a különbség. A Twitteremet olvashatja bárki, ahogy ezt a postot is, a Facebookot viszont csak az, aki ismerősnek jelölt. Így ott inkább lehet személyeset, lazábbat írni. Úgyhogy a Twitterem hosszas pangás után most hivatalosan is felfüggesztettnek nyilváníttatik, viszont idemásolom az utolsó fészbúkos posztotmat:
"És nézd, apa, azt a fekete hajú fiút úgy hívják, hogy D." – mondja Salamon, az óvódai csoporttársait bemutatva. D. amúgy néger, de ez az óvódásoknak föl sem tűnik.
