A Reakción olvastam egy postot arról, hogy az Újpest drukkerei a Steaua Bucuresti elleni meccsen buziszékelyeztek és hazaárulóztak azért, mert a román csapat első gólját Székely János szerezte. Nem értek a focihoz (mármint tényleg a focihoz), nem tudom, hogy Székely János magyar állampolgár-e, székely-e, de annyit azért igen,hogy a focit gólban mérik, az nyer, aki többet lő, és a csapat tagjai általában a saját csapatuk győzelmén dolgoznak. Nem azért, mert hazaárulók, hanem mert ez a munkájuk. (Megjegyzem, úgy kell annak, aki ezt nézi, és még pénzt is fizet érte.)

Viszont eszembe jutott egy történet, ami ennek pontosan a fordítottja. Az V. kerületi önkormányzatnak volt egy szocialista képviselője 1994 és 1998 között, aki nagyon sokat tett azért, hogy az önkormányzat támogasson két erdélyi kis falut, Torockót és Énlakát, és több évtizedes műemlékvédelmi építészi tudását is bevetette a falvak egyedülálló építészeti örökségeinek megőrzéséért. 1998 után is, amikor már nem volt képviselő, folytatta a munkát, egészen haláláig.

Torockón emléktábla őrzi a nevét, sőt, a torckói önkormányzat azért alapított díszpolgári címet, hogy az elsőt megkaphassa. Dr. Román Andrásnak sok minden mellett az is köszönhető, hogy ezen a két erdélyi településen a legmélyebb tisztelettel ejtik ki az ott élők a román szót.