Ezt mondtam a kordonbontás 10. napján a Szabadság téren 2014. április 23-án:

Barátaim!

Tibor vagyok, 41 éves, és bűnöző.

A nagy bűnöm, ami miatt a rendőrség eljárás alá vont, az az volt, hogy egy 600 forint ára fóliára fölírtam a véleményemet. Ezzel a rendőrség álláspontja szerint mintegy 6000 forint kárt okoztam. A bűncselekményt ráadásul nem egyedül követtem el, hanem bűnszövetkezetben Fried Alice-szal, Magyar Fruzsinával, Pápai Gáborral és Rózsa Misivel. Megjegyzem, ha a rács egyik oldalán ezek az emberek vannak, a másik oldalán pedig a karhatalom, engem gumibottal sem lehetne a rács másik oldalára kergetni.

Hogy egy darab fólián hogyan keletkezhetett tízszeres értékű kár? Erre egy magyarázat van: az hogy arra kiírtam a véleményemet. Ez tízszer akkora bűn, mint egy fóliát csak simán összefirkálni.

A bűnözői magatartásminta jellemző a családomra. A nagyapámat 1933-ban két év börtönre ítélték, és a büntetését le is töltötte. Rendszerellenes felforgatásért kapta ezt a büntetést. Kis csoportjukban ő felelt a röpiratok nyomtatásáért és terjesztéséért. Hogy őt ezért a Horthy-rendszer börtönre ítélte, az nem csoda. Hogy ezért nyolcvan év után minket is bűnözőnek tekintenek, az elég szomorú.

A nagyapám még egyszer került szembe a karhatalommal. Kevesebb mint tíz évvel a szabadulása után még súlyosabb bűne, a származása miatt vonták kényszerintézkedés alá, munkaszolgálatra vitték. Túlélte, hazatért, ahogy túlélte a XX. századi Magyarország összes totalitárius rendszerét. Megélte a rendszerváltást, a szabadságot, és – sajnos vagy szerencsére – már nem élte meg, hogy ismét megkérdőjeleződjön a szabadság.

Ő sokat várt rá, és sokat küzdött érte, de türelmes volt, és állhatatos. Ha mi is azok vagyunk, nekünk nem is kell majd annyit várni és küzdeni a szabadságért.

És a corpus delicti:

Származási hely: Kordonbontás