(Hejj, de rég volt, amikor azt írtam, hogy benne van minden reményem! Amikor még a Merjünk baloldali lenni! című dolgozatát dugdosta az mszp.hu.)
Gyurcsány sok mindent mond, amivel csak egyet lehet érteni. Hogy ellenzékben kell a pártot átalakítani, modernizálni, újjászervezni. Meg hogy sokakra kell építeni, nem kevesekre. És azt is mondja, hogy nem kellene az alapszabállyal vacakolni, válasszunk új elnökséget, és punkt.
Ámen. Úgy legyen. Iszom minden szavát. Azt is, amikor azt mondja, hogy a párt jelenlegi vezetőinek kellő mértéktartással egyelőre illendő háttérbe vonulni. Remélem, nem csak én, hanem ő is úgy gondolja, hogy a jelenlegit úgy kell érteni, hogy mindenkinek, aki a jelenlegi helyzet kialakulásáért felelős. Mindenkinek, aki az elmúlt négy évben a párt vezetője volt. Gyurcsánynak is.
Teljesen friss vezetéssel, ismeretlen, de fiatal, értelmes emberekkel fejest ugrunk a sötétben. Majd kiderül, hogy van-e víz a medencében, az eredmény kétséges. De ha maradnak a régi arcok, azzal a hosszas agóniát választjuk. Annak az eredménye kétségtelen.