Ez mindig kovel kezdodik. Lad Kain es Abel

Mindig szerettem volna elmenni egy széderestére, de még senkinek nem jutott eszébe meghívni.
Megértem, nagyon is. A zsidókat a történelmen át üldözték és üldözik - mit keresne köztük egy keresztény?

Akik kővel dobálózók valószínűleg hatalmas keresztények. Vasárnap talán ott lesznek valamelyik templomban, és megünneplik Krisztus feltámadását (és nem a tojást tojó nyulat).

Sok mindent nem értek, ezt végképp nem. Hiszen Jézus, aki a szemünkben Isten fia, zsidóként járta a földet.
Emlékeztetőül: e keresztjére Pontius Pilatus azt íratta: INRI
Vagyis:
Iesus Nasarenus Rex Iudeorum - Názáreti Jézus, a zsidók királya

Tehát kiket gyűlölnek itt egyesek...?

vadtigris: nagyon sok mindent felvetsz, és bejegyzésed nagyon sok mindenre rávilágít. Nem is tudom, hol kezdjem. Az alapvető probléma: a zsidó vallás vagy nép? Erről már írtam egy hosszabb értekezést.

pocakosgondok.blogspot.com/2005/12/valls-vagy-nemzetisg-vgtelen_05.html

Tehát, van egy nép a világon, akinek története, történelme egyben a vallása is. A többi népek, köztük a magyarok is, viszont felvettek egy vallást (kereszténység) és ahhoz „igazították” történelmüket! Ferenc Jóska (és a Habsburg-ház) volt az, aki vallássá, és egyben – egy tollvonással – magyarrá tette a Kárpát-medencében élő zsidóságot. Ez volt az Kiegyezés egyik feltétele 1867-ben. A magyarországi zsidóság többsége, pedig elfogadta ezt, mert így egyenrangú állampolgárként megnyílt előttük az út a felemelkedéshez. Attól kezdve a törvény szerint és előtt „izraelita” vallású magyarok lettek és hivatalosan is bekerültek a „történelmi egyházak” közé. Ezek után Karinthy, Szerb A., Petschauer, Hajós A., Heltai, Molnár F. stb. igaz magyarként éltek és alkottak, akiknek *csak* a vallásuk volt „izr.” – ha egyáltalán gyakorolták. Radnóti pl. kikeresztelkedett, mert „nem bírta a nyomást”. Szerb Antal pedig (már) katolikusnak született! Sajnos, 1989 után identitás-zavar lépett fel a magyarországi „zsidó” származásúak között, elsősorban a Holocaust-ot csak elbeszélésből ismerők, azaz a fiatalok között. És – sajnos - ugyanígy, „elemi erővel” tört fel a 40 évig elfojtott antiszemitizmus is. Én ezt látom, érzékelem napjainkban.

A "zsidónak lenni" három részből tevődik össze: tradíció, közösség és hit. Kinek mi a fontos. Lehet ez nép is, vallás is, a kérdés, hogy kiben hogyan keveredik.

Aki kővel dobálózik, arra érvényes Obi-van Kenobi mondata, amit Darth Vadernek mondott. Annyira érzed az Erőt, mint a lábos a benne fövő étel ízét.

Vittem én már gójt széderre, meg is írta. Örömmel látnak minden keresztényt, pogányt és sinto vallásút, aki megismerni akarja őket, nem megdobálni. egigeropaszuly.blogspot.com/2008/04/siksze-szdere.html

Pocakos, csak egy apróság, Karinthy nem tudta magáról, hogy zsidó. Böhm Aranka és a kisebb gyerekek azok voltak, de hogy Karinthy-ágon is azok, az Márton nyomozta ki és írta meg az Ördöggörcsben.

Imrédy sem tudta. ;-)
.....és még sokan, pl. John Kerry, amerikai elnökjelölt, vagy Albright külügyminiszter asszony stb.

Kösz, Pocakos.
Úgy tudom, eredetileg az, hogy "zsidó" maga a rassz, a vallás pedig az "izraelita".
A rendszerváltás környékén (előtt?), amikor a nemzetiségek hivatalosan létrejöttek, tudomásom szerint az első megbeszéléseken a zsidók is részt vettek, csak később döntöttek úgy, hogy nem alkotnak külön nemzetiséget. Indokaik közt már akkor szerepelt a szunnyadó antiszemitizmus - nem akartak azzal is olajat önteni a tűzre, hogy önálló nemzetiségnek tekintik magukat.
A holokausztot én is csak elbeszélésből ismerem, és hozzád hasonlóan érzékelem - és elítélem - az antiszemitizmust.

Tibi, szavadon foglak! Jövőre meghívatom magam.

vadtigris:

„……Indokaik közt már akkor szerepelt a szunnyadó antiszemitizmus - nem akartak azzal is olajat önteni a tűzre, hogy önálló nemzetiségnek tekintik magukat…..”

Ez nem egészen így van/volt. Ennek a Kiegyezésig visszamenő történelmi háttere van. Akkor váltak hivatalosan(!) vallássá és magyarrá, a magyar nemzet részévé! A többség ennek szellemében élt, lásd a fentebb felsoroltakat és még sokan másokat, akik azt hitték, hogy „más vallású” magyarok, akik itt a Kárpát-medencében születtek. Csak az I. vh. és a „kommün” után kezdett tért nyerni és lassan állami szintre emelkedni az antiszemitizmus. Valójában csak a második „zsidótörvény”-ben (1939) fogalmazódott meg, hogy már nem vallásról (izraelita), hanem a származásról (faj) van szó. Ami ezután következett, azt pedig finoman úgy jellemezhetném, hogy ezen állampolgáraink „mélységesen csalódtak” a Kiegyezés idején kapott, ill. szerzett jogukhoz, a nemzethez való tartozásuk „egyoldalú felbontásában”. A II. vh. után megalakult Izrael állam, és ez gyakorlatilag hazát biztosított a „hontalanok”-nak, azoknak, akiket a magyar haza (ill. politika) törvényileg(!) „eldobott”, „kitaszított” a nemzet testéből. Ezért, akik úgy döntöttek, hogy a történtek ellenére (beleértve a Holocaustot is!) mégis csak magyarok (hiszen az, az anyanyelvűk, itt születtek, ez a hazájuk), azok továbbra is *kizárólag* vallásnak tekintették „zsidóságukat”. Tehát ők, MAGYAROK, és nem „nemzetiségiek”. Ezt az álláspontot és gondolatmenetet képviselték a MAZSIHISZ vezetői 1989 környékén is. Az azóta felnőtt ifjúság azonban „megzavarodott”, amióta szabadon választhat vallást, hazát, országot stb. És ez a „zavartság” sokaknak szemet szúrt, sőt mi több egyenesen „irritál”-ja azokat, akik sokszor nem is sejtik, hogy ez által antiszemitizmussal vádolhatók lettek.

részletesebben itt olvashatsz róla:
pocakosgondok.blogspot.com/2009/01/gza-rgyn.html

Megjegyzem a „zsidó” nem „rassz”. A bőrszínt szokták „rassz”-nak tekinteni (fehér, fekete sárga), vagy tájegységet (északi, déli, európai, ázsiai, stb.) vagy népcsoportot (germán, angolszász, latin, skandináv). Ebbe a csoportosításba tartozik a sémi (szemita) népek közé a „zsidó” is, épp úgy, mint az arab! Tehát, ha korrektek akarunk lenni, akkor, aki antiszemita, az egyben arab-ellenes is. ;-)