Orbán Viktor szerint a Jobbik szélsőséges párt. Stumpf István szerint a Jobbik nem szélsőséges, csak nemzeti radikális.
Megértük, hogy Orbánnal kell egyetértenem.
És ha már Jobbik. Szerintem nem a Jobbik eredménye a legrosszabb hír az EP-választáson, hanem az MSZP-é. Az, hogy 17 fideszes és egy jobbikos (összesen 18) mandátum helyett lett 14 fideszes, 3 jobbikos és egy MDF-es (összesen 18), az édesmindegy. Mondhat Orbán, amit akar. Ha szüksége lesz a Jobbikra, akkor egy perc alatt meglesz az együttműködés. Ha nem formális, akkor informális. 1998-ban pár nappal a választások előtt még azt mondták (talán Pokorni), hogy nem fognak koalícióra lépni a kisgazdákkal. A ciklus vége felé, amikor már kisebbségben kormányzott Orbán, mert kiment alóla a kisgazda frakció nagy része, csöndben, de gond nélkül működött együtt a MIÉP-pel. 2003-ban Orbán azt mondta a Jobbikról, hogy bátorító szeretettel nézi, amit tesznek, azonban sok mindenben nem ért egyet velük. 2006-ban például az V. kerületben közös listán és közös polgármester-jelölttel indult az önkormányzati választáson a Jobbik a Fidesszel. (Kósa Lajos volt talán az egyetlen a Fidesz prominensei közül, aki akkor azt mondta, hogy a KDNP-től jobbra nincs pálya.)
Az egyetlen lehetőség az ordas eszmék hatalomtól távol tartására, ha a Fidesznek és a Jobbiknak együtt nincs meg az 50% a Parlamentben. Tudom, hogy ez erős optimuzmusra vall, de nem lehet kisebb célt kitűzni, minden, ami ennél kevesebb, az túl kevés. Ilyen olvasatban a 4 mandátum az EP-n pontosan ugyanakkora bukta, mint a 6 vagy a 7. Az EP-választáson nagyjából a fele szavazott azoknak, akik egy parlamenti választáson szavazni szoktak. Van kilenc hónapunk arra, hogy megmutassuk az elmúlt hét év eredményeit, merjük vállalni azokat, és meggyőzzük a múlt vasárnap otthon maradtakat arról, hogy kell is meg érdemes is ránk szavazni. Innét szép nyerni!