Kedves Morvai Krisztina!
Büszke magyar zsidóként köszönöm kedvességét, hogy gondol arra, mivel töltsem el a szabadidőmet, de sajnos nincs belőle elég, azt pedig be tudom osztani az ön segítsége nélkül is.
De nem bírom magamban tartani a teoretikus kérdést, hogy ön szerint mit kell tennie annak a büszke magyar zsidónak, akinek nem aprócska vagy nem metélt a farkincája?
U.i.: volt egyszer egy Morvai Krisztina, aki emberjogi harcosként kiállt a nők, a melegek, a családon belüli erőszak áldozatainak jogaiért. Ismerte? Nem tudja, mi lett vele?
