Mostanában többször előfordult, hogy a Google Readerben érdekes címre kattintva Havas Henrik velvetes blogján találtam magamat. Sőt, rendeszeresen történt, hogy egyetértettem a cikkben megfogalmazottakkal. Például a mostanival. (Kétrészes, ez meg ez.)

A túl hosszú lánc helyett idézném a postot kiváltó, a Magyar Hírlapban megjelent Bayer Zsolt által jegyzett cikket:

Először Gyurcsány vizelt a medencénkbe ... mellé állt vizelni a mainstream értelmiség. Aztán most még beléfújja orrát a medencénkbe Ungváry meg a többi, és eközben persze versenyt futnak immár nagy magyar íróval a medence körül, azt sikítozva, hogy "itt inzultálják a zsidókat!". ... 1967-ben a pesti zsidó újságírók még Izraelt gyalázták. Ugyanezek a pesti zsidó újságírók ma az arabokat gyalázzák. Meg a Fideszt. Meg bennünket. Mert jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket. Ők a mi indok-zsidóink – értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust… És csak ülünk a medencénk szélén, és nem is értjük már a versenyfutást a parton.

Megértenünk. Ugyanis teljesen felesleges, fárasztó és lélekölő időtöltés ezeket megérteni. Annyi a dolgunk csupán, hogy ne engedjük őket az ország medencéjébe vizelni és orrot fújni. Mondjuk úgy: határozottan ne engedjük. Azon túl nézzük derűsen, ahogy rohangálnak a parton. Egy rakás szerencsétlen beteg. El fognak fáradni.

---

Bayer szerint Gyurcsány mellett ma már csak a zsidók vannak, akik szidják az arabokat és a Fideszt, miattuk még az antiszemitáknak is igazuk van, de nem gond, ezek betegek, majd elfáradnak maguktól. (Sajnos én ebbe az utolsó metaforába azt hallom bele, hogy megdöglenek mind. Ugye tévedek?)

Mindezt Bayer a Friderikusz most egyik adásából vezeti le.

Ahol Ungváry mesél a Petőfi-szobornál a Demszky-beszéd idején szerzett élményeiről:

elmentem szolidaritásból a Petőfi szoborhoz, ... ott álltam szemben a kordon mögött azzal a tömeggel, amelynek fiatalabb tagjai kivörösödött, dühtől eltorzult arccal rázták felém az öklüket. És ezek az emberek még kevésbé zavartak engem, mert ezek valóban annak a "házmester Magyarországnak" a képviselői, akiknek elődei annakidején zsidókat lőttek a Dunába.

Viszont ott álltak tulajdonképpen némán, mert ők inkább viselkedtek, idősebb nyugdíjasok és ezek voltak a többségben ebben a tömegben, akiknek arcáról egy olyan jegek közöny áradt felém, hogy énnekem felmerült az a kép Van egy dokumentumfilm 1944 november végéről, amint a nyilasok valahonnan a Keleti pályaudvar környékén, egy elég hosszú menetoszloptan hajtották a zsidókat a Duna-part felé. Végül akkor ebből nem lett vérengzés, mert a németek visszaparancsolták őket, és a korabeli híradó felvételen lehet látni a járdán álldogáló embereket, amint nevetgélve nézik őket.

Na most ez a közöny, ami ott a járdán álló emberekből áradt annakidején, és az a közöny, amely felém sugárzott ezekből a tulajdonképpen jól öltözött, tisztességes emberek arcából, ez a közöny azt jelentette, hogy énnekem most velük szemben semmiféle esélyem nincs. Én velük szemben jogfosztott vagyok, hiszen egyetértenek azzal, hogy ne legyen kordon köztük és köztem, és Demszky Gábor között, és csak söpörjenek engem el azok, akik ott dobálták kővel a rendőröket.

Ebből vezeti le Bayer, hogy

Ungváry a következőket mondta: a Fidesz és hívei a házmesterek Magyarországának követői, akiknek elődei zsidókat lőttek a Dunába

és hogy

Ungváry Rudolf beteg agyában pedig máris összeállt a kép hárommillió-háromszázezer házmesterről, akik hamarosan zsidókat fognak lőni a Dunába.

Nézzük derűsen, ahogy Bayer Zsolt rohangál a parton. Beteg. Nem volt mindig az. Talán egyszer meggyógyul.