De nem utoljára.
Bár az elmúlt napokban kezdeményeztem az MSZP nevében rendkívüli testületi ülés összehívását, illetve a Horthy-szobor legalább post festa véleményezését, tegnap a képviselőtestület ülésén csak napirend után tudtunk beszélni a kérdésről. Az egész történetben elkeserítően tisztán látszik a Fidesz kétarcú hozzáállása a szélsőjobb által földobott témákhoz.
Ahogy azt írtam az előző posztomban is, a képviselőtestületnek joga lenne véleményezni ezt a szobrot. Ehhez a törvény csak egy feltételt szab, nevezetesen szakvélemény kikérését. Mivel nem történt megfelelő előkészítés (ez egyértelműen Rogán Antal felelőssége), ezért a törvényi előírásnak megfelelő döntés nem is született.
Az ülés kezdetén szóban is javasoltam, hogy önálló napirendi pont keretében beszéljünk a szoborról. A Fidesz leszavazta az indítványomat, és Rogán bejelentette, hogy majd a polgármesteri beszámoló keretében tudunk róla beszélni. Itt valóban el is mondta, hogy a kerülettől senki nem kért véleményt, ezért nem is tudott időben foglalkozni a kérdéssel, de amikor megtudta, hogy mi történik, rögtön a kormányhivatalhoz fordult panaszával, egyébként pedig politikai provokációnak tekinti a történteket, és mélységesen felháborítja. (Kis színes: bár a leveleimre nem válaszolt, a kormányhivatalnak írt levelében szinte szó szerint idéz belőle, bár forrásmegjelölés nélkül.)
Szánalmas. Először is, aki csak vasárnap hallott a szoboravatás tervéről, az süket vagy hülye vagy teljesen apolitikus, esetleg valamelyiknek tetteti magát. Nem tudom, Belváros-Lipótváros polgármestere melyiknek tartja magát. Másodszor a véleményalkotási jog e tekintetben nem kérelemhez kötött, nyugodtan megtehettük volna korábban is, de tegnap is. Harmadszor ha tenni akarunk valamit, akkor nem ötéves módra az óvónénihez kellene rohangálni, hanem föl kellene lépni határozottan.
Mindenképpen pozitív, hogy Rogán Horthyról úgy nyilatkozott, hogy személye, tevékenysége alapvetően nem elfogadható. Ámde Horthy szerinte megmentette a budapesti zsidóságot, bár tétlenül nézte a vidéki zsidóság deportálását. A mondat két állításával három probléma van. Az első, hogy nem mentette meg Horthy a budapesti zsidókat. A másik, hogy nem tétlenül nézték a deportálásokat, hanem, aktívan részt vettek benne. A harmadik, hogy nem is lehetne Horthytól más elvárni, büszke volt antiszemitizmusára, remek alattvalója volt Hitlernek és még a hatalomból távozásával is segítette a nyilasok rémuralmát.
A testületnek két lehetősége volt. Az egyik, hogy a törvényi előírásnak megfelelő véleményt mond a szoborról, ennek előfeltétele viszont egy szakértői vélemény lett volna, ami tegnap nem állt rendelkezésünkre. A másik, hogy egy egyértelmű politikai nyilatkozattal kifejezi véleményét arról, hogy semmilyen módon nem támogatunk Horthy-kultuszt a kerületben. Sem szobor, sem emléktábla, sem utcanév. Erre tettem javaslatot is, de a Fidesz leszavazta. Végül egy szerintem eléggé gyáva megoldással hoztunk egy határozatot, hogy nem tetszik nekünk ez a szobor. Politikai nyilatkozatnak gyenge, törvényi véleményezésnek nem szabályszerű. Kicsit olyan, mint a mesebeli lány, aki hozott is meg nem is.
Tegnap amúgy elmentem, megnézni a szobrot. Ha posztmodern alkotásként szemlélem, nem is rossz. Ha már ábrázolni kell Horthyt, akkor így érdemes: rács mögött, egy szűk kalickában. Bár kétlem, hogy az alkotó értelmezése megegyezik az enyémmel. Viszont észrevettem egy táblát is a templom előcsarnokában, amiből kiderül, hogy voltak ennek a gyülekezetnek olyan tagjai, akik az üldöztetések idején zsidó testvéreik életét mentették. Az ő emléküket is meggyalázza, hogy annak a szobra mögött van az emléktáblájuk, akik miatt menteni kellett zsidó testvéreiket.
