Most szólok előre, hogy mindent egyszerre nem lehet. Már két hete is írtam, hogy nem lesznek egyszerűek a kormányalakítási tárgyalások, most meg szólok, hogy amit Netanjahu csinál, azt már Eric Berne megírta az Emberi játszmákban, 1964-ben. Egy középutas, minden szempontból kívánatos koalíciónak (Kadima+Likud+Avoda=70 mandátum, 58% parlamenti támogatottság) az ára mindenképpen Netanjahu ambíciójából fizetendő, vagy időben osztott miniszterelnökséggel, vagy más típusú hatalommegosztással. Hárompárti koalícióba miért is menne bele a Kadima, ha még részben sem ő adja legnagyobbként a miniszterelnököt? Netanhaju miért is mondana le a hatalom bármely részéről, ha amúgy a szélsőjobbal megvan a többsége?
Szerintem Netanjahu azt a játszmát játsza, hogy tárgyal-tárgyal, de nem azért, hogy megegyezzen, hanem hogy a végén elmondhassa, hogy ő megtett mindent, és csak a Kadima hajszolta bele a Yisrael Beitenuval és a vallásos kispártokkal kötendő koalícióba. Megoldást az jelentene, ha Netanjahu belátná, hogy ő is és Lipni is a Kadima élén pirruszi győzelmet aratott, és alábbadna a vágyaiból. Ez persze Lipnire és a Kadimára is vonatkozhatna, de Lipni nem is beszél arról, hogy egy középutas koalíciónak kadimás miniszterelnöke kellene legyen dacára annak, hogy ők rendelkeznének a legnagyobb frakcióval, és a Kadima nem is ragaszkodik a hatalomhoz. Kérdéses még persze az Avoda szerepe, de nem hiszem, hogy megtehetik, hogy egy középutas koalíció rajtuk múljon, más formációt viszont szinte biztosan nem fognak támogatni.
