Torzóink nem félbe maradt, vagy megcsonkított műtárgyak, funkciójukat vesztett selejtek. De nem is a tökéletesség mintaképei, ahogy Rilke értelmezte a „fejetlen", ám hibátlan archaikus Apolló-szobrot. Nem! A torzók itt mi magunk vagyunk, létezésünk alapállapota szerint. Vagy van, lehet közöttünk valaki, akinek mozdulataiban nincs semmiféle fogyatékosság, nincs érdemi befejezetlenség?
Előadás ma este 1/2 8-kor a Nemzeti Táncszínházban!
