Konrád György nyilatkozik a Judapestnek:

JP: Az állandóan felmerülő maradni-menni dilemmát lehet úgy értelmezni, hogy nem kötődünk eléggé Magyarországhoz?

Túlságosan is kötődünk. Romániából, Lengyelországból eltűntek a zsidók. A túlélők is. A magyar zsidóság éppenséggel valamiféle transzracionális vonzódással, ha tetszik szerelemmel ragaszkodik ahhoz, hogy itt van a helyén. Ezt én sem kifogásolom. Ezért lehet Budapest a legnagyobb zsidó központ Európában Moszkva és Párizs után, mind a mai napig nagyon kreatív zsidó értelmiséggel. Jó, hogy ez így van. Bennem is gyakran felmerült az Izraelbe költözés gondolata, de a végső lökéshez több kell futó elképzeléseknél, vagy egy relatíve tartósan megjelenő kérdésfelvetésnél. Engem minden ideköt: a nyelvem, a történetem. A két részemet, a magyart és a zsidót próbálom folyamatosan összeköttetésbe hozni. Mindez több mint csupán a nyelv technikai eszközszerű szerepe. Amit látok, ami a szememben és az emlékeimben van, az mind ide kötődik. A csendőrökkel együtt.