Ígéretemhez híven tegnap tiszteletemet tettem a Sátoros Ünnepen.

Délután megnéztem az Életvonat című filmet, közben többször is hatalmas eső esett. Ez úgy feláztatta a Sirály színpadot (fesztiválon kívül focipálya), hogy az esti programok bekerültek a művelődési házba.

Mivel az egyik cimborának súlyos kürtőskalács-ehetnékje támadt, ezért átkocogtunk Kapolcsra, enyhítettük a tüneteket egy fahéjas darabbal, és szétnéztünk. Bizbaszárusítás volt a fő program vasárnap este Kapolcson. Emberek lézengtek a faluban, de nem volt tömve, érdemi programot nem is találtunk. A legkomolyabb egy pasas volt, aki rengeteget dumált, aztán néha gitárral kísérte saját énekét. Amikor dumált, alig vártam, hogy énekeljen. Aztán elkezdett énekelni.

Átmentünk Vigántpetendre, mert ott Ferenczi György és a Rackajam zenélt a cirkuszsátorban. Ahhoz képest, hogy mennyi volt a beugró (1800Ft), elég vegyes volt a koncert színvonala. Valahogy Ferenczi hangja nem annyira alkalmas népdaléneklésre még akkor sem, ha a magyar népzene countryval bluesosítva szól. Amikor viszont előszedi a herflit, akkor minden a helyére kerül.

Visszamentünk Monostorapátiba, de még rengeteg idő volt az éjféli Csókolom-koncertig. Közben a kocsmában egy kőszegi zenekar játszott, a Shanti Ska Tones. Egészen nagyon fantasztikusak voltak, csakúgy mint a Csókolom, de ez persze nem meglepő. Hajnali fél háromig nyomták. Utána még egy kijózanító séta következett Kapolcsig, ahol egy sátorban hédereltem (hogy enyhe képzavarral éljek) amiért hálával tartozom a jövendő nemzedék legnagyobb operatőrének. Reggel Semiramis-kávé segített bebootolni három óra alvás után, de csak annyi időre, hogy a buszig eljussak. Ott már lehetett aludni.

Konklúzió: hagyjátok Kapolcsot, idén az igazi élet Monostorapátiban van! De ha valaki nem akar lemenni pénteken Monostorapátiba (erre valami nagyon nyomós érv kell, mert Shadai fog kerekasztalbeszélgetni, vetítik a Viva La Dance-t és föllép a Specko Jetno), akkor még el lehet menni az A38-ra Shanti Ska Tonest hallgatni!