Az első cím, amit adtam ennek a posztnak, valahogy úgy hangzott volna, hogy meleg méltóság, magyar méltatlanság. Amikor a másik oldalon lévő ennyire magyarkodnak, akkor az ember simán meleg zsidó cigánynak mondja magát, csak nehogy összekeverjék azokkal. De nem, magyarok vagyunk, csak nem minden magyarra vagyunk büszkék.
Pontosan húsz éve járok politikai tüntetésekre, felvonulásokra, demonstrációkra. Kezdtem 1988-ban, az erdélyi falurombolás elleni tüntetéssel. Anyám el sem akart engedni, mert biztos balhé lesz. Nem volt. Voltam azóta megszámlálhatatlan rendezvényen, politikain, közéletin, de ilyet én még nem tapasztaltam, az eddigi Meleg Méltóság Menetein sem.
A hétvégét vidéken töltöttem, a MMM miatt viszont Pestre jöttem szombaton. Leparkoltam a Lendvay utcában, a kisföldalatti nem járt, én meg kicsit késésben is voltam, ezért taxiba pattantam, hogy odaérjek az indulásra. A taxis (nő volt) telefonon beszélt valakivel, és tett néhány keresetlen megjegyzést a felvonulókra. Amikor letette, mondtam, hogy én oda tartok, erre megkérdezte, hogy miért. Mondtam neki két példát, amiben a melegek nem egyenjogúak, mindkettőre azt mondta, hogy igazam van, a végén pedig azt, hogy akkor megérti, hogy tüntetnek. Na gondoltam, egy (amúgy saját elmondása szerint a kormányellenes tüntetések rendszeres résztvevőjét) sikerült meggyőzni.
Már induláskor rossz érzés volt, hogy ketrecben kell mennünk. Mi, békés demonstrálók voltunk bezárva, nem az emberi mivoltukból teljesen kivetkőző, ordítozó, tojást, követ, petárdát, zöldségeket és CBA-s löncshúskonzervet dobáló nácik. Van persze abban valami komikus, amikor egy rózsaszín pólós, zselézett hajú ficsúr ordít, hogy buzik! és egy gnóm testformájú, irgalmatlan nagy pocakos mitugrász kiabál, hogy genetikai hulladékok. Volt persze zsidózás, gyurcsányozás, valaki népművészeti agyagedénynek nevezett bennünket, egy másik meg azon sajnálkozott, hogy a szüleink heterók voltak.
Viszonylag a menet végén haladtam, de folyamatosan tájékoztatott egy újságíró barátom arról, hogy elöl mi van, meg arról, hogy milyen összecsapások vannak a rendőrök meg a homofóbok között. Az 56-osok terén az Időkeréknél megint kalickába lettünk zárva. Ki akartam menni, mert már későre járt, és még egy jó órás autóút volt előttem, de nem sikerült. Bár meglehetősen tágas volt a körbezárt tér, nem is engedtek a szélére, és körben voltak rendőrök, itt mégis sikerült egy tojást a hátamba kapnom, pedig a legnagyobb tojászáporokat a Liszt Ferenc téren és a menet végén a Benczúr utca sarkán megúsztam.
Néhány lelkes ember a végén táncolni kezdett, egy lány engem is berángatott, majd föl is szívódott, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy két másik pasival csörgök.
Végül komoly rendőri biztosítással megindultunk a Hősök tere felé, ahol kisföldalatti-különjáratok várták a felvonulókat, és megállás nélkül a Vörösmarty térre vitték őket. Mint írtam, a kocsim a Lendvay utcában parkolt, így semmi kedvem nem volt fölszállni a földalattira. Keresztülsétáltam a rendőrökön (itt már szó nélkül engedték a kifelé igyekvőket), keresztülsétáltam az ellentüntetőkön (kevesen voltak itt). A Lendvay utcában árpádsávos zászlós fiatalokba botlottam. Bár a pólómon lévő tojás alapján egyértelmű volt, hogy honnan jövök, és telefonálás közben sem voltam hajlandó visszafogni magam (nem provokálni akartam az ellentüntetőket, de korlátozni sem magamat), simán eljutottam a kocsiig.
Tanulságok? Van egy pár. Például hogy bár vannak átfedések, de ma Budapesten az antiszemitáknál többen vannak és agresszívabbak a homofóbok. Félek tőle, hogy utóbbiak társadalmi elfogadottsága is nagyobb. Idén a melegek közül kevesebben jöttek felvonulni, mint tavaly, és a kihívó öltözetek szinte teljes hiánya is azt mutatja, hogy akik eljöttek, kevésbé merik vállalni magukat, mint korábban. Lehet mondani, hogy jó, hogy idén kevésbé voltak provokatívak, de szerintem ez nem jó jel, mert a társadalom rugalmatlanságát mutatja. Örülök, hogy összefutottam pár urban celebbel (például Shadai), és volt ott pár politikus is, de sokkal kevesebben, mint amennyien lenniük kellett volna.
És hogy a ketrec megvéd a fenevadtól, akár te ülsz benne, akár a fenevad. De inkább üljön benne a fenevad.