Segítsetek, nem értem. 

Közgazdasági ismereteim leginkább a napisajtó olvasásából és Samuelson könyvéből származnak. Ezek alapján tudtommal a jegybank feladata (sok más mellett) az inflációs cél tartása. Ehhez ma lényegében egyetlen eszköz áll rendelkezésére, a jegybanki alapkamat meghatározása.

A jegybanki alapkamat emelése növeli az állampapírok hozamát, az állampapírok vásárlásához a piacnak forintra van szüksége, a forint iránti érdeklődés erősíti a forintot az euróval és a dollárral szemben. Az erős forint csökkenti az import költségeit, ami a komoly importtal bíró Magyarországon fékezi az inflációt. A folyamat meglehetősen áttételes. Ugyan a piac reakciója közvetlenebb, de csak azért, mert a piaci szereplők is olvasnak szakirodalmat. A kamatemelés hátránya, hogy többe kerül az államadósság finanszírozása, és rontja az export versenyképességét. Ráadásul a pozitív hatás alkalmi, a negatív tartós. Ezért aztán a kamatemelés óvatosan használandó eszköz.

Mindezek alapján érthetetlen volt számomra, hogy miért várt szinte mindenki negyed, fél vagy annál is több százalékos kamatemelést akkor, amikor a forint erősebb, mint valaha (majdnem). A kamat maradt 8,5%, az € maradt 240Ft alatt, én meg nem tudom, hogy ha én dilettánsként ugyanúgy gondolom, mint a Monetáris Tanács profiként, akkor miről beszéltek a szintén profi elemzők?